Wííí, hát köszönöm a komikat. Itt az új rész, remélem tetszeni fog. És hát itt a várva várt VAKÁCIÓ, kellemes nyarat kívánok mindenkinek, pancsizzatok sokat, legyetek rengeteget a barátokkal, nyaraljatok és élvezzétek a suli mentes életet, legalábbis 2 hónapon át. Pusszantalak Titeket.
u.i.: 2 komi és valamikor hozom a kövi részt
Nicky szemszöge:
Reggel arra ébredtem hogy Louis nincs mellettem. Kíváncsian pattantam ki az ágyból és lesiettem a lépcsőn. De amit a nappaliban láttam, megállt bennem az ütő. Mosolyogva figyeltem amint Louis közelebb jön hozzám egy csokor rózsával a kezében.
-Nicky Darlis, megtisztelnél azzal hogy a barátnőm leszel?-mondta miközben előhúzott a zsebéből egy kis dobozt, majd kinyitotta és megmutatta. Egy gyönyörű ezüst forever jeles nyaklánc volt. Eddig bírtam, sírva a nyakába ugrottam, miközben ő a hátamat simogatta.
Nyaklánc:
Csokor:
-Ez igen lenne?-mosolygott mikor lekászálódtam róla.
-Igen.-mondtam miközben megfordultam ő pedig felcsatolta a nyakláncot és átnyújtotta a rózsát. Betettem a virágot egy vázába, majd felmentem és felöltöztem. Mondta Louis hogy átmegyünk hozzájuk, mert szeretné elmondani a hírt a fiúknak is. Felvettem egy csőnacit, egy lenge, angliás pólóval, belebújtam egy piros topánkába majd bementem a fürdőbe. A hajam kifésültem és felkötöttem egy kontyba, majd tettem fel egy kicsi sminket, és felvettem a fekete divatszemüvegem.
Ruhám:
-Mehetünk!-mondtam ahogy a lépcsőn lefutottam, majd felvettem egy fehéres farmerdzsekit, bezártam az ajtót és Louis kocsijával (azzal jött este) elmentünk hozzájuk.Miután megérkeztünk, picit izgulva léptem be a(z) 1D rezidenciára. Tartottam hogy mit fognak szólni a kapcsolatunkhoz.
-Megjöttünk.-ordibált Louis-És itt van Nicky is úgyhogy Harry drágám értékelném ha most az egyszer nem rohangálnál pucéran.-mondta halál komoly arccal mire belőlem kitört a röhögés. Már szó szerint a földön fetrengtem, annyira röhögtem.
-Szia Louis-köszöntek majd rám néztek-és a földön fetrengő Nicky.-mondták totál természetes arccal mire belőlem megint kitört a nevetés. Pár perc után lenyugodtam.
-Megvagy?-kérdezte Louis miközben felhúzott a földről.
-Jah. Csak fáj a hasam a sok nevetéstől.-simogattam az említett testrészem. Louis megértően bólintott majd a kezembe nyomott egy pohár narancslevet. Azt szürcsölgetve mentem be a nappaliba ahol a fiúk egy bugyuta szappanoperát néztek. Miután megittam letettem a poharat az asztalra és várakozóan néztem Louisra mire neki leesett hogy miért türelmetlenkedem. Megköszörülte a torkát, de a fiúk még mindig a tv-t bámulták. Megismételte egy picit hangosabban, de megint semmi. Itt elege lett és nemes egyszerűséggel kihúzta a tvt mire a fiúk felháborodva néztek rá.
-Ezt most miért kellett? Nem tudtam meg hogy összejön-e Tereza meg Marco.-pislogás nélkül meredtem Harryre. Ezt most komolyan gondolta?
-Engem most nem érdekel se Tereza se Marco, de Nickyvel van egy bejelenteni valónk.-mondta Louis mire Harry ijedten rám nézett.
-Én még nem akarok nagypapa lenni!-ordibált.
-Mi? Te tiszta hülye vagy. Nicky nem terhes és nem is házasodunk össze, csak szimplán szeretném elmondani hogy egy párt alkotunk.-hadarta majd odahúzott maga mellé miközben átölelte a derekam és nyomott egy puszit a homlokomra. Miután a fiúk gratuláltak folytatták tovább a tévézést én meg épp mentem volna mosdóba mikor megcsörrent a telóm. Ismeretlen volt.
-Hallo?-vettem fel.
-Szia Nicky. Paul vagyok. Azért hívlak hogy add át a srácoknak hogy a turné 1 hónapot csúszik, ugyanis Bessynek el kellett utaznia Kanadába mert meghalt a nagymamája és ő onnan indulna majd a turné első állomására.-na ez váratlanul ért. Nekem Bess nem is szólt.
-Öhm...rendben. Átadom. Köszi hogy szóltál. Szia.-majd letettem-Srácok csúszik a turné.-sétáltam be a nappaliba mire kérdőn néztek rám.-Bessynek 1 hónapra el kellett utaznia Kanadába, mert meghalt a mamája és ő onnan indulna a turné első helyszínére.-magyaráztam.
-És neked erről nem is szólt?-kérdezte hitetlenkedve Louis.
-Nem. De megértem. Szegénykém biztos kivan.-rántottam meg a vállam.
-Figyelj. Ha szeretnél erre az 1 hónapra ideköltözhetsz. Szerintem Ian se bánná ha egyedül az övé lenne a ház. Legalább tudna a haverjaival lógni.-magyarázott Louis a többiek pedig egyetértően bólogattak.
-Öhm...ez nagyon kedves tőletek, de nem hinném hogy ez jó ötlet.-motyogtam.
-Miért? Legalább egész nap velünk lehetsz, nem leszel egyedül, mivel Ian úgyis mindig a barátainál lesz, és semmi baja nem lesz hisz tart a szünet, úgyhogy szerintem örülni fog ha a nővére nem lesz otthon.-mosolygott rám bátorítóan Louis. Sóhajtva beleegyeztem, majd Louis hazavitt hogy pakoljak össze. Mivel Ian itthon volt bekopogtam a szobájába.
Innentől ajánlott zene:
-Szia...sztok!-egészítettem ki magam mikor megláttam Ian két barátját, Davet és Zacket.-Ian kijönnél egy pillanatra?-kérdeztem mire Ian szó nélkül felpattant kisétált az ajtón, behúzta maga után és fürkészve nézett rám.
-Baj van?-kérdezte.
-Nem úgy nevezném. Figyelj! Az a helyzet hogy odaköltöznék a srácokhoz (találkozott már velük úgyhogy tudta miről beszélek) egy hónapra, mert csúszik a turné, Bessnek pedig Kanadába kellett utaznia. Tiéd lehet a ház, de csak úgy, hogy mire hazaérek egyben fog maradni. Illetve Lizről semmiképp se feledkezz meg. Bízom benned öcsi.-mondtam mire ő mosolyogva magához húzott és szorosan megölelt miközben puszit nyomott a hajamba. Nem tudom meddig álltunk így, de el kell mondanom, soha nem akartam ezt a pillanatot átélni, olyan volt, mintha soha többé nem látnám. Kifolyt egy két könnycsepp mire ő hajamat simogatva nyugtatott.
-Megígéred hogy vigyázol a házra, Lizre és legfőképp magadra?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Megígérem.-mosolygott majd átölelt és nyomott egy puszit az arcomra, elköszöntem tőle, hisz ki tudja mikor látom megint, és mielőtt kérdeznétek miért nem jövök vissza, azért, mert akkor már nem lenne szívem elbúcsúzni tőle, és ezt Ian is nagyon jól tudja és tolerálja a döntésem. Még utoljára megöleltem, majd ő bement a szobájába én pedig a sajátomba és nekikezdtem a pakolásnak. Louis nem várt meg, hazament hogy csináljon egy kis helyet a szobájában hogy én is beférjek. 2 óra múlva szomorúan tapasztaltam hogy szinte üres a szekrényem. 3 nagy utazó bőrönd lesz, plusz egy sminkes táska. Miután meggyőződtem róla hogy semmit nem hagytam itt, felhívtam Louist aki 5 perc múlva itt is volt. Levittük a bőröndöket a kocsiba, én pedig visszasétáltam a kertbe és fütyültem egy nagyot, mire Liz nagy szökkenésekkel ott termett mellettem. Leültem a fűbe ő pedig belemászott az ölembe és mintha érezné hogy elmegyek, szorosan hozzám bújt. Kb. fél órán keresztül így ültünk majd felpattantam a földről és leguggoltam Liz elé és a két kezem közé fogtam a pofiját.
-Figyelj Liz. Egy kis időre el kell mennem, de Ian itt lesz, és vigyáz rád. Te pedig vigyázz a házra. Jó?-mosolyogtam mire ő vakkantott egyet és belenyalt a pofámba. Mosolyogva letöröltem a kutyanyálat majd nyomtam egy puszit a buksijára és ott hagytam a kertben. Miután "haza" értünk a srácok segítségével felvittük a cuccaim Louis szobájába én pedig 1 óra alatt kipakoltam a bőröndből, hiszen csak egyet pakoltam ki. Minek kellett volna a többit is ha úgy is csak egy hónapig leszek itt?
-Kész vagy?-jött be Louis és leült mellém az ágyra.
-Szerinted Bess miért nem szólt?-kérdeztem miközben beledőltem az ölébe.
-Nem tudom. Biztos csak ki van készülve.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Felhívom.-pattantam fel az öléből majd a telefonomért nyúltam. Eközben mondta Louis hogy lemegy a srácokhoz, úgyhogy egyedül maradtam. 5 csöngés után felvette.....de nem Bessy.
-Szia. Ez Bessy telefonja épp shoppingolni van.-hallottam egy nyávogós hangot.
-Öhm...elnézést, de kivel beszélek?-kérdeztem.
-Sarah vagyok, Bessy legjobb barátnője.
-Bocsi de megtudnád mondani hogy a temetés mikor lesz?-kérdeztem.
-Óh. Te biztos Nicky vagy. Igaz?-na itt felment bennem a pumpa.
-Ki vagy te és hol van Bess?-kérdeztem idegesen.
-Figyelj. Ezt lehet nem kéne elmondanom, de jobb ha tudod. Bessynek semmi temetésre nem kellett jönnie, csak eljött hozzám és a pasijához. hogy ne veletek kelljen lennie. De ne aggódj, a turnéra menni fog. És örülnék neki ha legalább ezt az egy hónapot kibírnád telefonálgatások nélkül. Köszike, puszika.-majd letette. Pár percig értetlenül bámultam a kijelzőt, majd kirobbant belőlem a sírás. Nem tudom hogy meghallották-e vagy csak megérezték, de mind az 5 fiú egyszerre esett be a szobám ajtaján és riadtan néztek rám.
-Mi a baj?-kérdezte Louis majd odajött és átölelt.
-Hazudott.-nyögtem ki nagy nehezen, a srácok megértően bólintottak, tudták kiről beszélek és nem kérdeztek hogy mi volt a hazugsága. Leültek körém és egy nagy, csoportos ölelést tartottunk.
-Ez alap. És figyelj, menjünk ki az udvarra és csapjunk egy éjszakai medencés partit hogy jobb kedvre derülj. Mit szólsz?-mosolygott rám Harry. Bólintottam majd vártam hogy kimenjenek, de még mindig az ágyamon ültek.
-Jah, bocsi.-mondta Liam majd karon ragadta a többieket és kivonszolta őket a szobából. Kihúztam a szekrényemből egy neon fürdőrucit, felkaptam magamra majd a hajam egy laza kontyba tűztem.
Fürdőrucim:
Mivel kintről hallottam hangokat, ezért kimentem a kertbe.
-Szexi.-jött oda Louis és adott egy csókot.
-Tudom.-kacsintottam, majd odamentem Zaynhez aki a grill körül szorgoskodott.
-Mit csinálsz?-kérdeztem és felpattantam a mellette levő asztalra.
-Ha a nagy seggeddel nem vered le a pácolt húst, akkor azt csinálnék.-mondta miközben kiszedte alólam a húst. Huppsz, tényleg ráültem.
-Basszus Zayn husis a seggem!-sikítottam, majd lepattantam az asztalról és a medence felé vettem az irányt.
-Szívesen lenyalom.-húzogatta a szemöldökét Louis. Erre csak kinyújtottam a nyelvem és ugrottam egy bombát a medencébe. Amikor feljöttem a víz alól lemostam a bugyimról a pácolt husit és a fiúkkal ökörködtem tovább a medencében. Nem tudom mennyi idő elteltével Zayn szólt hogy kész a vacsi. Miután Louis kihúzott a vízből és rám terített egy törölközőt én is leültem az asztalhoz.
-Ezt a húst úgy egyétek, hogy különleges, ugyanis közvetlen közel került Nicky seggéhez.-jelentette ki ünnepélyesen Zayn mire én egyből félrenyeltem a húst.
-De köcsög vagy.-mondtam miután ittam egy pohár vizet.
-Ez azért durva.-mondta elgondolkodva Louis.
-Mi?-érdeklődtem.
-Egy hús hamarabb hozzád ért mint én.-erre csak karon csaptam.
-Le lehet szállni a seggemről!-mondtam mérgesen. Innentől csendben ettünk tovább, majd Harry hozott ki alkoholt, úgyhogy ittunk rendesen. Ha jól tudom Liam meg én nem voltunk berúgva. Mondjuk Louis párszor bepróbálkozott hogy a hálószoba kényelmesebb lenne meg minden, amit egy idő után meguntam, úgyhogy felküldtem aludni. 3 órakor már mindenki kidőlt úgyhogy én is mentem Louis szobájába. Felvettem a pizsim, majd bemásztam Louis mellé az ágyba és már el is nyomott az álom.
Naaaaa, szóval itt a 3. rész, köszönöm a több mint 140 oldalmegjelenítést, hálás vagyok érte. A rész remélem tetszeni fog,jó olvasást! :)
ui.: újabb 2 komi és jelentkezem
Nicky szemszöge:
Arra ébredtem hogy legurultam az ágyról, ugyanis Bessy kiterülve feküdt az ágyamon és engem bámult fentről.
-Remélem anyád jó egészségnek örvend!-dühöngtem.
-Én is remélem.-mondta mosolyogva miközben felhúzott és leültem az ágyra.
-Minek keltettél föl?-kérdeztem miközben kinyúltam a paplanon.
-Mert unatkoztam egyedül.-rántotta meg a vállát. Elég furcsán néztem rá mire bevallotta hogy igazából miért keltett fel.
-Velem ilyen soha nem szokott lenni és olyan furcsa és hiányzik meg minden, mert Liam olyan kedves meg amikor rám néz elpirulok meg....én ezt nem értem.-siránkozott és belefúrta a fejét a párnába én meg hipersebességgel pattantam fel az ágyról és kezdtem ugrálni mint egy idióta.
-Bessy szerelmes! Bessy szerelmes! Bessy szerelmes!-ugrándoztam végig a szobán, mire Ian benyitott és kómás fejjel hozzám vágott egy párnát.
-Ha nem fogod be, te nem éled meg a szerelmet.-morogta majd bevágta az ajtót és elment.
-Bessy szerelmes, Bessy szerelmes, Bessy szerelmes!-suttogtam tovább.
-Ha nem fogod be én foglak leütni!-nézett rám szúrós szemekkel mire lecsüccsentem az ágyra és vártam a folytatást-Igen, képzeld ezt én is gondoltam, de ez annyira jó érzés és mióta találkoztunk azóta mosolygok.
-Ha már így bevallod, engem pedig megcsókolt.-mosolyogtam miközben visszaemlékeztem a történtekre. Bess döbbentem nézett rám.
-Jah. Az más.-fújta ki a levegőt-Gondolom amikor az étteremből jöttünk ki és lemaradtatok mögöttünk. Igaz?-kérdezte vigyorogva.
-Te ezt honnan veszed?-néztem rá döbbenten.
-Hát amikor bemásztatok a kocsiba, mindketten vigyorogtatok, folyamatosan szemezgettetek és mikor kiszálltunk a kocsiból rád kacsintott. Ennél már nem lehetne átlátszóbb.-rántotta meg a vállát. Pár perc után felpattantam és felvettem egy sima itthoni szettet. A hajam lófarokba kötöttem és csak alapozót, szemceruzát és szemhéjtust használtam.
Ruhám:
-Kész vagyok.-mondtam ahogy kisétáltam a fürdőből.
-És most én szarjak sünt?-kérdezte Bess olyan "temitgondolszmitkénetennem?" nézéssel.Lementünk a konyhába megkajáltunk, majd Bessy pizsamástul beült a kocsijába és hazament átöltözni. Én ki akartam menni játszani a kutyámmal, amikor megcsörrent a telóm. Elkezdtem rohanni fel a lépcsőn, mire egy hatalmasat zakóztam az egyik lépcsőfokba, de mintha mi sem történt volna felpattantam és tovább rohantam a szobám felé. Lihegve vettem föl a telefont, amin Louis neve villogott.
-Mi? Nem dehogy. Csak a lépcsőn rohantam fel.-magyarázkodtam és hallottam ahogyan megkönnyebbül.
-Azért hívtalak, mert igazából ma lenne egy bál, amire minket is meghívtak és szeretném ha elkísérnél.-hallottam a hangján hogy nagyon tart a válaszomtól.
-Persze, szívesen megyek veled.-mondtam mosolyogva, bár ő ezt nem láthatta.
-Köszönöm. Igazából, egy estélyi ruha kellene, amit szerintem könnyebb lenne kölcsönöznöd. Amúgy a bál este 8-kor kezdődik és mindenki ott lesz aki számít. Illetve jönnek a srácok és Paul.-hadarta.
-Öhm. Rendben. Remélem addigra elkészülök. Köszönöm a meghívást és akkor 8 előtt gyertek értem. Úgy jó nektek?-kérdeztem.
-Persze. Akkor este. Szia!-mondta.
-Szia!-majd kinyomtam a telefont és az órára néztem. 12 óra múlt, szóval van bő 7 órám. Már épp indultam volna a ruha szalonba, amikor újra megcsörrent a telóm. Most viszont Bessy volt az.
-Szia! Mindjárt ott vagyok kocsival. Ne menj sehova. Pusszancs.-majd letette. Úgy néztem az elsötétülő képernyőre mintha UFÓ-t látnék. De nem volt időm végig gondolni a történteket, mert dudáltak. Bezártam az ajtót és beugrottam Bess kocsijába.
-Ne kérdezd. Liam elhívott, és tudom hogy te is jössz Louis párja ként.-mosolygott miközben beindította a motort és elfurikáztunk egy ruha szalonba.
-Jó napot hölgyeim! Miben segíthetek?-jött oda hozzánk egy kedves eladó.
-Jó napot! Szeretnénk báli ruhát kölcsönözni a mai estére.-mondtam.
-Erre jöjjenek.-majd elvezetett a báli ruhák részlegébe. Kb. fél óra ruhapróbálgatás után megtaláltam a nekem megfelelőt. Egy gyönyörű, kék darab volt. Bess is elkészült, övé pedig egy teljesen a stílusához illő, tört fehér vagy inkább arany színű ruhadarab volt.
Ruhám:
Bess ruhája:
-Esetleg cipőt kérnek hozzá?-kérdezte az eladó mikor odavittük a választott ruhákat. Bólintottam, majd elvezetett a cipő osztályra (nem is tudtam hogy van ilyenük), majd mutatott a ruhákhoz illő darabokat.
Cipőm:
Bess cipője:
Miután kifizettük a kölcsönzést, elmentünk egy fodrászszalonba, ahol megcsinálták a hajunk, a sminkünk és a körmünk is.
Én kinézetem:
Bess kinézete:
Miután megköszöntük a munkát és kifizettük, hazakocsikáztunk. Mire hazaértünk, még csak 4 óra volt.
-Mit csináljunk 8-ig?-érdeklődtem Bessytől, aki épp leült a tv elé.
-Nem tudom. De a sminkünkre és a hajunkra próbáljunk meg vigyázni.-mondta miközben betette a lejátszóba a Horrorra Akadva 5. részét.El nem hinnétek, de majdnem megnéztük az összes részét a filmnek, szóval mire vége lett már fél nyolc volt. Levedlettük a ruhákat, és felvedlettük a gyönyörű estélyit. Felhúztuk a cipőket, igazítottunk egy picit a hajunkon, fújtunk rá lakkot, hogy kibírja az estét és kb. egy kiló parfümöt magunkra spricceltünk. Mire végeztünk már épp csöngettek. Liam és Louis állt az ajtóban. Amikor megláttam Louist öltönyben azt hittem ruhástul megcsinálom helybe a spárgát, de inkább letettem az ötletről.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik két puszival.
-Gyönyörűek vagytok!-mondták egyszerre.
-Köszönjünk!-mosolygott Bessy miközben segítettek beülni a limuzinba (!). Az úton ittunk egy-egy pohár pezsgőt, majd negyed óra út után megérkeztünk a helyszínre. Louis segített kimászni a kocsiból, majd belekaroltam, és úgy léptünk a fotósok elé. Hál istennek el voltak zárva, hogy ne jussanak a közelünkbe, de félúton így is megvakultam, úgyhogy Louis átölelte a derekam és segített bejutni az épületbe.
-Köszi!-néztem rá hálásan miközben leültünk az asztalunkhoz.
-Semmiség!-motyogta és egy puszit nyomott a homlokomra. Amúgy hely teljesen el volt zárva a paparraziktól, a rajongóktól, és minden más zavaró tényezőtől is.
Amúgy a helyszín:
Miután befejeztük a vacsorát, a fiúk bemutattak rengeteg ismert embernek, köztük Cheryl Cole-nak is, aminek nagyon örültem, mert az egyik példaképem. Amúgy a fele társaságra nem emlékszem akiknek bemutattak, mert annyi nevet kellett volna egyszerre megjegyeznem, hogy azt nem bírta befogadni a memóriám. Amikor épp figyeltük a táncoló nézőteret, felcsendült az egyik kedvenc számom. Ne Yo, So Sick-je.
-Wííí. Ez az egyik kedvenc számom.-kiabáltam, mert máskülönben nem hallották volna meg a nagy zaj miatt. Erre Louis felkért táncolni. Ahogy átölelte a derekam, én pedig a nyaka köré fontam kezem, megmozdult a gyomromban valami, ami ezelőtt még sosem volt. Ahogy együtt mozogtunk a zenére, egyre közelebb húzott magához, és megcsókolt. Ott, mindenki előtt. Leírhatatlanul boldog voltam, azok a bizonyos lepkék életre keltek a gyomromban és forgott velem a világ. Ezek voltak életem leghosszúbb percei, amiket nem akartam hogy véget érjenek. Mosolyogva húzódtam el tőle, és néztem Bessék irányába, akik tátott szájjal bámultak minket.
A szám:
Csók (elképzelésem szerint csak báli ruhában):
-Ne figyelj rájuk!-súgta Louis a fülembe miközben még egyszer megcsókolt. A szám végeztével visszamentünk a helyünkre, ahol döbbenten néztek ránk.
-Ne kérdezzétek!-motyogtam fülig vörösödve miközben Louis átölelt én pedig a vállába fúrtam az arcom. Az este végeztével megköszöntük az estét, majd hazafuvaroztak (Bessy nem aludt nálam, Ian pedig a barátjánál volt) bementem a házba és átöltöztem pizsibe, mert már 2 óra volt, mikor megcsörrent a telefonom. Érdeklődve néztem meg a kijelzőt, amin Louis neve villogott.
Pizsim:
-Szia! Hát te?-kérdeztem.
-Szia! Aludtál már?-kérdezte cuki hangon.
-Nem dehogy. Csak készültem.
-Akkor jó. Nem mehetnék át? Már is hiányzol!-annyira édes.
-Persze! Gyere csak. Ian nincs itthon, úgyhogy egyedül vagyok.-mosolyogtam.
-Akkor 10 perc.-mondta és letette a telefont. Amíg várakoztam, lementem a konyhába és ittam egy jó forró kakaót. Azt szürcsölgettem a konyhapultnak dőlve, mikor csöngettek. Kiittam az utolsó cseppet is a bögréből, majd beengedtem Louist.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-mondta miközben adott egy csókot. Felmentünk a szobámba, majd miután megmutattam merre a fürdő ő átöltözött. Majd kb. 5 perc múlva kijött egy shortban. Kb. ilyen fejem lehetett lehetett ahogy tetőtől talpig végigmértem:
Louis nézése amitől kis híján elájultam:
-Szexi!-mosolyogtam, de egy hatalmasat ásítottam közben.
-Aludjunk jó?-mosolygott miközben bebújt mellém az ágyba.
-Jó éjt!-mosolyogtam rá, ő pedig nyomott egy puszit a hajamra, én pedig a mellkasára dőltem és így nyomott el az álom.
Sziasztok! Most kivételesen nem résszel jövök, hanem írtam egy novellát. Kicsit hasonlít a Szent Johanna Gimire, az ichletet az hozta meg, de a saját gondolataim vannak benne. Nekem is most gond van a szerelemmel, úgyhogy aki felismeri a végén lévő két betűt az ne szóljon semmit, nem véletlen. Remélem tetszeni fog, kérném hozzá a véleményeteket! És olvassátok egy jó forró kakaóval aminek tejszínhab van a tetején, én úgy írtam. Pusziii :)
˝Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele
lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe
akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.˝
Végzősnek lenni felemelő és egyben elrettentő érzés is. Tudva, hogy itt hagyod a barátaid, akikkel minden hülyeségben benne voltál és az életeid része lettek. De ha egy ilyen csodálatos embert tudhatsz magad mellett, mint életed szerelme, akkor bármit le tudsz küzdeni. Még a nagybetűs ÉLET nehézségeit is.
4 évvel ezelőtt (9.-ben)
Új környezet, új iskola, új barátok, új kalandok. A szüleim állása miatt Szombathelyre költöztünk, így a helyi gimibe felvételiztem, amivel nem volt gond. Felvettek. Az 1. napon nagyon izgultam, de rájöttem, hogy fölösleges gyomorideggel mászkálnom a suliba mint egy élő halott, hisz egy laza nap volt, ahol megismerhettük az osztályunkat. Nagyon jól kijöttem egy lánnyal, Dettivel, mondhatjuk barátnők lettünk. Szimpatikus volt és segítőkész. Az osztályfőnök is rendes. A többiek is kedvesek, kivéve egy valakit. ŐT, akit mindenki menőnek tart, minden lány álma és egy igazi badboy. Már most, az első napon körbeállják az udvaron, rengeteg barátja van, és mondhatni ultramenőn néz ki még úgy is, hogy csak a falnak támaszkodva telefonozik. Nem tudom. Lehet, hogy erre mondják hogy első látásra szerelem? Fogalmam sincs. Ez csak egy érzés, amit nem lehet szavakba önteni.
3 évvel ezelőtt (10.-ben)
Véglegesen beilleszkedtem. Részese vagyok egy olyan közösségnek, aminek még álmomban sem mertem volna a tagja lenni. És ez az osztályom. Nagyon jól kijövünk egymással, és mindenkinek meglettek az új haverok. De egy valami nem fér a fejembe. VELE nem beszélek sulin kívül semmikor, a suliban is csak a háziról, illetve segítek neki puskát írni. Ennyi, semmi több. Minden nap kint a fűben a csajokkal vagyok, de sosem figyelek rájuk. Őszintén nem tudom miket beszélnek ott. Mindig ŐT nézem. Ott áll lazán az árkádok alatt, feltüsizett, barna hajjal, mélykék szempárral, és olyan mosollyal, amitől a félvilág elolvad. Ő az osztálytársam, akiről bátran mondhatjuk, hogy 9. óta bele vagyok zúgva.
2 évvel ezelőtt (11.-ben)
Ez volt életem legemlékezetesebb éve. Mostanában sokkal többet beszélgettem VELE, ami számomra isteni, de mégis fura érzés. Amikor a közelében vagyok elkezd izzadni a tenyerem, remegni a kezem, görcsölni a gyomrom és remegni a térdem. Ahányszor belenéz azzal a mélykék szempárral az enyémbe, egyből olyan színem lesz, hogy azt még a paradicsom is megirigyelné. De nem ez a lényeg. Ebből az évből a január 4.-e a legfontosabb nap. Pedig ez is egy szokásos pénteki napnak indult. Ahogy beléptem az osztályba, újra megtapasztalhattam -mint minden pénteken- a "wááááá péntek van" hangulatot, ami az osztályomba is elmaradhatatlan volt. És amint az osztály felé fordultam, megláttam ŐT. Ott volt. Mint mindig. De még mindig nem bírtam hozzászokni. Leültem a helyemre, majd elővettem a fizika cuccom, hátrapasszoltam a házit a srácoknak, mikor Bence (az osztálytársam, totál nem komplett) az terem elejéből megpróbált átdobni egy szendvicset (!) a másik végébe, ami elől én már rutinosan lehajoltam, csak most olyan instabil volt a székem, hogy az is jött velem. Így majdnem elvágódtam, és becsaptam a fejem a pad kiálló vas részébe, de Ő odaugrott és elkapott, mielőtt bevághattam volna a fejem. Ott kezdődött minden. Ahogy tartott az ölében, miközben mindenki minket bámult, és.....megcsókolt. Ott, mindenki előtt. Az osztályban kitört a taps és a füttykoncert. Így történt, hogy mindegyik csaj legnagyobb bánatára (kivéve persze az enyémre), barát és barátnő lettünk.
Jelen
És most itt állunk, én fehér, gyönyörű ruhában, Ő öltönyben, és arra várunk hogy bemondják a nevünk, hogy 12/C, és bevonulhassunk a terembe. Bemondták. Elkezdődött. Amint felcsendült a Once Upon A December zenéje, megindultak az előttünk lévők, és mi is beléptünk a taps és kamerák villogása közé. A keringő közben jöttem rá, hogy itt van velem, akivel táncolok, Ő, akivel már 1 éve együtt vagyunk és Ő, aki miatt 2 éven át szenvedtem a szerelemmel.
10 év múlva
Most pedig itt ülök a kanapén, Budapesten, a lakásunkban. Én, Ő és a kislányunk, Karolina. Ennyi év elteltével is együtt vagyunk és szeretjük egymást. Az ujjamon pedig ott csillog egy gyönyörű ezüst gyémántgyűrű. De sosem fogom elfelejteni hogy amikor valaki azt mondta hogy mi még összejövünk, csak szimplán kinevettem és azt mondtam, "majd az álmomban". És most ebben az álomban élek, mint feleség, mint anyuka. Ez volt a mi történetünk: L&Gy.
Köszönöm a komikat, bár elég nehézkesen jött össze. De mivel megvan így itt a 2. rész. A részhez nem szeretnék semmit sem hozzáfűzni, csak Jó Olvasást!! :)
ui.: Újabb 2 komi és újra jelentkezem.
Nicky szemszöge:
Reggel Austin Mahone ébresztett (mármint az ébresztő és /sajna/ nem az igazi), úgyhogy feltápászkodtam az ágyból és becsoszogtam a fürdőbe. Mivel mégis az első megbeszélésre megyek összedobtam egy csini szettet, ami mégse annyira elegáns és feldobtam egy natúr sminket. Belebújtam a fekete magassarkúba és letipegtem a konyhába.
Ruhám, sminkem:
Főztem egy jó erős kávét és miután azt megittam írtam egy papírra Iannek, hogy elmentem, mobilon elérhet, illetve adjon Liznek enni, majd felragasztottam a hűtőre és mivel Bessy dudált, kisiettem az ajtón.
Bess szemszöge:
Reggel komótosan kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe botorkáltam. Letusoltam, majd kiválasztottam egy csinibb fajta ruhát, hozzá egy sarut és felöltöztem. Csináltam egy halvány sminket, a hajam besütöttem, majd egy utolsó teszt a tükörbe és készen is vagyok.
Lesiettem a konyhába, ahol ittam egy bögre teát, majd felkapva a kocsikulcsot Nickyhez mentem.
Nicky szemszöge:
-Jó reggelt!-üdvözöltem Bessyt miután bepattantam a kocsiba.
-Neked is. Izgulsz?-kérdezte miközben beírta a GPS-be a címet és elindultunk.
-Kicsit.-erre furán rám nézett-Na jó, nagyon. Tudod hogy mennyire imádom őket és ha most jól teljesítek vagy teljesítünk, velük mehetek vagy mehetünk a turnéjukra, ami nekem az álmom megvalósítása lenne.-hadartam.
-Nyugi, úgyis sikerülni fog. Szimpatikus vagy, jó értelemben hülye is és nagyon kedves a személyiséged. Hidd el hogy menni fog.-mosolygott és biztatóan megszorította a kezem. Miután megérkeztünk a címre, kiszálltunk a kocsiból.
-Én mindjárt lehidalok!-sikkantottam a ház láttán-Ez egy palota, nem egy ház.-döbbentem le.
-Ja, nem rossz kégli, na de gyere nem illik késni sehonnan.-ragadta meg Bessy a karom és a kapucsengőhöz húzott.
-Ki az?-hallottam azt hiszem Liam hangját.
-Bessy és Nicky. Beengedsz?-kérdezte Bess. Erre már nem kaptunk választ, csak kinyílt előttünk a vaskapu. Besétáltunk az udvara, amibe gyönyörködtem....volna, ha Bess nem rángat az ajtóhoz, ami kinyílt.
-Sziasztok!-köszönt Liam két puszival. Az előszobába lerúgtuk a cipőket és bementünk a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntünk a srácoknak.
-Hali.-köszöntek a többiek-Paul mindjárt jön. Kértek esetleg inni?-kérdezte Liam. Bólintottunk majd amíg Liam kiment üdítőkért leültünk a fiúkhoz a kanapéra. Pár perc után pedig megjött Paul is.
3 óra múlva
Kemény 1 óra múlva jutottunk közös nevezőre, további 2 órába teltek az időpontok egyeztetése. És még most sem végeztünk ugyanis még mindig azokat a francos szerződéseket töltjük, de már majd lelohad a kezem. Amúgy igen, sikerült bekerülnünk, úgyhogy hivatalosan is mi vagyunk a One Direction stylestja és titkárnője. Bessy is nagyon örült hogy megkapta a munkát annak ellenére hogy az elején nem nagyon bírta a srácokat, de mostanra jól kijött velük.
-Leszakad a karom.-mondtam az utolsó papírra is ráfirkantva a nevem, majd eldőltem a kanapén.
-Dettó.-nyavalygott Bess is és kidőlt a földön.
-Nekem is elég volt mára. Holnap még átküldöm e-mailban a koncertek helyszíneit, aztán 1 hét múlva indulunk.-mondta Paul majd miután elköszönt le is lépett.
-Nem gondoltam hogy ez ekkora munkával jár.-mondtam miközben elfogadtam Louistól a vizet.
-Mi se gondoltuk hogy eddig elhúzódik. De kárpótolunk titeket egy vacsival. Most menjetek haza, pihenjétek ki magatokat és 7-re ott vagyunk.-mosolygott rám Louis amitől én elpirultam.
-Köszönjük.-hálálkodott Bessy majd elköszöntünk a fiúktól, majd miután Bess hazadobott és játszottam egyet Lizzel, beállítottam az ébresztőt 5-re és ruhástól bedőltem az ágyba. Az ébresztőm keltett fel mély álmaimból, amit miután kinyomtam bementem a fürdőbe és hajat mostam. Törölközőbe csavartam magam, majd miután megszárítottam a hajam a szekrényem elé állva tanakodtam hogy mit vegyek fel. Kiválasztottam egy alkalmi ruhát, egy csillámos ezüst magassarkúval, majd kifestettem a körmöm és a fürdőben megcsináltam a hajam és a sminkem.
Vacsira cuccos:
Fújtam magamra parfümöt és mivel csöngettek (megbeszéltük hogy 10 perccel 7 előtt Bessy átugrik) lementem és beengedtem.
Bessy szemszöge:
Miután hazaértem összerendeztem a Paultól kapott iratokat és átnéztem a teendőim. Jó sok könyvelési munka van, rámentettem a gépemre a szükséges adatokat, megnéztem a turnébusz prospektusát, átnéztem a One Direction hivatalos Twitter, Facebook, Instagram, Tumblr oldalát (megadták a jelszavakat), megnéztem miket kell majd kiírnom, mint hivatalos titkárnő, úgyhogy ezzel elvoltam. Mire végeztem lett fél 6, úgyhogy lecsuktam a laptopom és felsiettem a szobámba. Megfürödtem, megszárítottam a hajam és kihúztam a szekrényből egy kék és lila összhangú ruhát. Megcsináltam a hajam, csináltam egy lila sminket, kifestettem a körmöm kékre, majd belebújtam a cipőmbe és átsétáltam Nickyhez.
Ruhám és a többi:
Nicky szemszöge:
Miután Bessy megjött még beszélgettünk egy kicsit, mikor csöngettek.
-Szia!-nyitottam ajtót Louisnak.
-Sziasztok!-köszöntött két puszival-Csinik vagytok!-mondta miközben a kisbuszhoz mentünk.
-Köszi!-mosolyogtam rá-Sziasztok!-szálltam be Bessy után és lecsüccsentem elé, mellém pedig Louis pattant be.
-Helló!-köszöntek a fiúk. Az úton rengeteget hülyültünk, Louis beszólásain szó szerint szakadtunk a röhögéstől.
-Megjöttünk!-mondta Louis miközben kisegített a kocsiból.
-Köszönöm!-néztem rá hálásan miközben hagyta hogy belekaroljak és az étteremhez sétáltunk.
-One Direction névre foglaltunk asztalt!-mondta Louis a pincérnek aki az asztalunkhoz vezetett.
2 óra múlva
Most sétálunk ki az étteremből, ugyanis megvacsiztunk. Rengeteget hülyültünk, szerintünk már alig várták hogy elmenjünk onnan.
-Köszönjük! Ez volt életünk legjobb estéje!-mosolyogtam Louisra, mivel mi sétáltunk leghátul.
-Ez természetes és mi is élveztük.-pár perc után hirtelen Louis megállt, szembefordított magával és megcsókolt. Totál lefagytam, először azt sem tudtam hogy ez valóság vagy álmodok, de egyy kis fáziskéséssel visszacsókoltam.
-Hazajöttök ketten és otthon vagytok holnapra vagy hazavigyünk?-ordított Harry a kocsitól és gondolom én nem teljesen látta hogy mit csinálunk mert már be volt sötétedve. Mosolyogva sétáltunk vissza a kocsihoz, majd bepattantunk, a fiúk pedig hazafuvaroztak.
-Köszönünk mindent!-mondta Bessy miközben kipattant a kocsiból.
-Ez alap.-mondta neki Liam mosolyogva. Mikor Louissal elköszöntünk egymástól (csak szimpla 2 puszi), még rám kacsintott majd Harry gázt adott és elhajtottak tőlünk. Amikor kinyitottam az ajtót és Bessy otthonosan lerúgta a cipőit, érdeklődve figyeltem hogy nem-e haza akar menni.
-Nálad alszom.-mondta miközben felment a szobámba. Egy vállrándítással letudtam, hogy felőlem oké, majd adtam neki kölcsön pizsit, én is felkaptam a magamét majd befeküdtünk az ágyamba. Szerintem Bessy egyből bevágta a szunyát, de nekem még mindig azon a bizonyos csókon járt a fejem. Vajon mit akart azzal mondani? Ezzel és ilyenféle gondolatokkal nyomott el az álom.
Sziasztoook! Meghoztam az első részt. A másodikat két komi után hozom, remélem tetszik a rész. Illetve ritkábban lesz rész mivel ez az április-május eléggé be van táblázva, például vasárnap fellépésem is van, úgyhogy bocsi hogy picit késni fogok. Amúgy köszönöm az eddigi komikat. Jó olvasást! :)
Nicky szemszöge:
Egy szokásos hétfői munkanap, amikor semmi kedvem megválni a puha takarómtól. Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból és becsoszogtam a fürdőbe. Megmostam a fogam, a hajam kivasaltam és hagytam hogy lelógjon a vállamra. Utána kimentem a szekrényemhez és kiválasztottam egy világos csőfarmert, egy rózsaszín felsőt és egy rózsaszín magassarkút. Felkaptam magamra a ruhákat, utána pedig csináltam egy halvány sminket. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, felkaptam a vajszínű táskám és átvágtattam Ian szobájába.
Ruhám, sminkem:
-Jó reggelt Vietnám!-üvöltöttem az ajtójában, aztán miután megbizonyosodtam róla hogy felébredt és nem fog visszaaludni lementem csinálni magamnak egy kávét. Megcsináltam Ian tízóraiját (magának lusta csinálni) és megittam a barna löttyöt amitől már nem voltam annyira álmos. Ian leballagott a lépcsőn a szokásos öltözékében (értsd: fekete izompóló, koptatott farmer, kapucnis pulcsi és deszkás cipő) aztán elköszöntem tőle és elindultam a munkahelyemre. 20 perc gyalog úgyhogy gyorsan ott voltam. Út közben megálltam egy Starbuck-nál, úgyhogy egy shaket szürcsölve mentem be.
-Jó reggelt Missi! Merre van Betti?-Missi a recepciós, Betti pedig a főnököm.
-Szia. A tárgyalóteremben, azt mondta sürgősen küldjelek fel hozzá.-ijedten néztem rá, mire ő bátorítóan rám mosolygott. Felmentem a 10. emeletre, ahol a tárgyaló terem van és idegesen szeltem végig a folyosót. A shakemet szorongatva kopogtam be, mikor egy "gyere be"-t hallottam úgyhogy óvatosan benyitottam. Azt hittem ott ájulok shakkel a kezemben. A tárgyalóteremben volt Betti, a One Direction (!) és Paul a srácok menedzsere.
-Ó! Szia Nicky! Bemutatom a srácokat, velük fogsz együtt dolgozni.-mosolygott, mire én kis híján infarktust kaptam.
-Sziasztok és hogy hogy együtt dolgozni?-kérdeztem hol Bettire hol a srácokra nézve.
-Te leszel a stylestunk a turnénkon.-mosolygott Louis, mire én meg totál lefagytam. Mi van? Velük egy turnén? És én mint sytelst? Na ez kész.-Elvállalod?-kérdezte sürgetve Paul.
-Persze.-mosolyogtam. Miután bemutatkoztam a fiúknak, leültünk beszélgetni, vagyis ezt az egészet áttárgyalni, mikor nyílt az ajtó és Bessy lépett be rajta.
Bess szemszöge:
Reggel a telefonom csörgésére keltem, nyavalyogva nyúltam a telefonért, majd mikor megláttam hogy a főnököm az sürgősen felvettem.
-Szia Kriss. Gond van?-kérdeztem egy ásítás között.
-Szia, bocsi hogy felébresztettelek, de fontos dologról van szó. Most hívtak hogy a One Direction nevű fiúbanda új titkárnőt keres, én meg egyből rád gondoltam.
-De annyira jó lehetőség lenne.-olyan cuki hangja volt hogy énytelen voltam igent mondani.
-Rendben.-erre a vonal túlsó végén csak egy sikítás volt a válasz.
-Köszönöm. Akkor az a teendőd hogy 1 óra múlva legyél Nicky munkahelye előtt, jobban nem tudom elmondani.
-Oké. Azt tudom hol van.
-Jó, mert a fiúk ott várnak. Öltözz csinosan, hogy azért legalább jó benyomást kelts és próbálj meg legalább egy kicsit jó pofizni. Szia.
-Szia.-tettem le a telefont, majd kelletlenül feltápászkodtam és bementem a fürdőbe. Felvettem egy világos nadrágot, egy kék selyem, ujjatlan blúzt, csináltam egy halvány sminket, a hajam lófarokba kötöttem, az ujjamra húztam a kék köves gyűrűm, majd belebújtam az ilyen színű szandálomba, felkaptam a párducmintás táskám és lerobogtam a konyhába.
Ruhám, sminkem:
Főztem egy kávét, azt szépen elszürcsölgettem, majd bepattantam a kocsimba, ami egy piros cabrio, majd beletaposva a gázba az épülethez hajtottam.
Autóm:
Miután leparkoltam, a recepcióra siettem.
-Szia Missi. Merre van a One Direction?-lihegtem.
-Szia. A fenti tárgyalóteremben.-mosolygott. Megköszöntem hogy segített és fellifteztem, majd végigmentem a hosszú folyosón és megálltam a tárgyalóterem előtt és kifújtam a levegőt. Attól hogy nem nagyon csípem ezeket nyáladzó fiúkat mégis izgultam. Óvatosan bekopogtam, majd egy "szabad" után félve nyitottam be.
-Ó. Megjött a titkárnőnk. Srácok ő itt Bess, Bess ők itt Liam, Louis, Harry, Zayn és Niall.-nem is figyeltem mit beszél, csak a szintén engem bámuló Nickyt néztem.
-Te?-meredt rám nagy szememmel.
-Új titkárnő. Te?-kérdeztem.
-Új stylest.-úristen végre valami jó, egy turnén leszek Nickyvel.
-Áááááááá, úúúúúristen. Egy turnén leszünk.-visított és a nyakamba ugrott. Mindenki értetlenül meredt ránk, mikor Nicky lekászálódott rólam és magyarázni kezdett.
-Ő a legjobb barátnőm Bessy, és már régóta barátok vagyunk azért örültem hogy ő lesz a titkárnőtök.-mosolygott Nicky, mire a fiúk bólintottak, hogy megértették.
-Rendben. Lányok holnap 11-re várlak titeket ezen a címen-átnyújtott egy lapot-és átbeszéljük hogy a mik a teendőitek illetve az időpontokat.-mondta Paul.
-Oké. Köszönjünk. Betti mehetünk?-fordultam kérdőn hozzá.
-Persze. Sziasztok.-elköszöntünk majd Nickyvel úgy döntöttünk hogy elmegyünk hozzájuk és megbeszéljük ezt az egészet. A kocsimmal mentünk, majd miután megérkeztünk, úgy döntöttünk, hogy napozás közben, a medencénél beszéljük meg a dolgokat.
Nicky szemszöge:
Felrohantam a szobámba és kiválasztottam két fürdőrucit, az egyiket Bess kezébe nyomtam a másikat pedig felkaptam.
Fürdőruhám:
Bess fürdőrucija:
Bekentük magunkat naptejjel, majd a konyhába készítettünk két turmixot és azt szürcsölgetve feküdtük ki a napozóágyakra.
-Te mit gondolsz erről az egészről?-kérdezte Bess.
-Hát én személy szerint iszonyatosan örülök hogy a kedvenc bandámnak leszek a stylestja és mivel Louis helyesebb élőben mint hittem, kész álom lesz. Viszont mivel tudom hogy te nem nagyon kedveled őket, ez picit bánt.-szomorodtam el hirtelen.
-Figyelj, valahogy csak kibírom. Jó, lehet hogy nem egy álomnyaralás, de legalább azt a munkát csinálhatom, amit szeretek. És nem utolsó sorban örülök, hogy te boldog vagy.-mosolygott. Erre csak megöleltem.
-Fürdünk?-kérdezte Bess.
-Aham.-majd nekifutottunk és beleugrottunk a vízbe. Fél óra pancsi után, megszólalt a csengő, úgyhogy vizesen végigvágtattam a nappalin és az előszobán és kinyitottam az ajtót.
-Szia Nicky.-mosolygott rám az 5 srác, fürdőgatyában (!), törölközővel a vállukon.
-Hali. Hát ti?-meredtem rájuk nagy szemekkel.
-Jöttünk fürdeni.-mosolygott Louis.
-Mi van? Honnan tudtátok hogy van medencém? Egyáltalán honnan tudjátok hogy hol lakom?-a hangom pedig kezdett hisztis lenni.
-Nyugi már. Nem vagyunk szatírok. És Bettitől kaptuk az infókat. Amúgy bemehetnénk?-kérdezte Harry.
-Jah..öhm..persze. Gyertek csak.-majd félreálltam az ajtóból. Ők átmentek a nappalin és kimentek az udvarra majd hallottam ahogy köszönnek Bessnek. Bezártam az ajtót és utánuk rohantam.
-Betti négyzetcentiméterre leírta a házunkat?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem. Csak mivel láttuk a vizes lábnyomokat gondoltuk itt a medence. Amúgy csini vagy fürdőruhába.-mosolygott szemtelenül Louis, mire elpirultam. Na jó, miután túlestünk a kínos szitukon, Bess amúgy tök rendes volt velük, a fiúk is beugrottak a medencébe.
-Csinálok koktélokat.-mondtam majd bementem a konyhába.
-Segítek.-hallottam a hangokat magam mögül. Mosolyogva fordultam meg és tapasztaltam hogy Louis a segítőm. Bólintottam, majd csináltunk 7 bazi nagy koktélt és tálcákra rakva kivittük őket. Letettük az asztalra, mire mindenki kipattant a medencéből és elvett egy-egy poharat. Leültem a napágyra, mikor Louis leült a mellettem levőbe. Amúgy tudni illik hogy ő a kedvencem az 1D-s srácokból, de ezt csak Bess és én tudjuk.
-Mióta dolgozol stylest ként?-kérdezte miközben beleszürcsölt az italjába.
-Hát, igazából még csak főiskolán tanulom a stylest szakmát, bár már csak 1 évem van ott, de azért furcsálltam hogy pont engem választottatok ki. Na meg persze pont Besst.-pillantottam az említett felé aki pont Liammel nevetett valamin. Úúúú. :)
-Ezt nem tudtuk amikor választottuk, de félre ne érts, nem bántuk meg. Elsőre ti voltatok a legszimpibbek, aztán próba szerencse, majdcsak nem öltök meg.-nevetett.
-Hát. Ki tudja. Néha előjönnek a gyilkos ösztöneink.-néztem rá komolyan, de a végére elröhögtem magam.
-Amúgy szereted a zenénket?-kérdezte.
-Jah. Imádom. Nagy fan vagyok.-mosolyogtam.
-És ki a kedvenced a bandából? És nem sértődök meg ha nem én.-hoppá, na ezt beszívtam.
-Öhm..nem tudom. Mindenkit szeretek közületek, nem tudnék választani.-ez volt a leghihetőbb amit ki tudtam találni. Erre csak elmosolyodott. Mivel a többiek már a vízben voltak mi is csatlakoztunk hozzájuk. Sötétedéskor mentek el a fiúk, és Bess is hazament. Este 8-ra pedig hazaért Ian is akivel beszélgettünk egy kicsit, mármint bő 1 órát, aztán mivel holnap hétvége, ő bezárkózott a szobájába és skypolt a haverjaival, ami ilyenkor úgy kb. 4 óra hossza. Esküszöm többet beszél, mint mi Bessel. Na mind1. Csináltam magamnak egy forró kakaót és azt szürcsölgetve mentem fel a szobámba. Mivel a nap és a fiúk is kiszívták az erőm, így gyorsan letusoltam és felvettem egy Hello Kittys pizsit (jól van na, én még mindig szeretem), aztán fogat mostam és bebújtam az ágyba. Már épp lekapcsoltam volna a villanyt mikor csipogott egyet a telóm. Átnyúltam az éjjeliszekrényre és kíváncsian fürkésztem a kijelzőt miszerint sms jött. Ez állt benne:
"Jó éjt csillagvirág! Holnap találkozunk! És mi előtt hisztirohamot kapnál, a számodat is Bettitől tudom! Szép álmokat! Puszi: Louis xx"
Mosolyogva visszaírtam hogy "neked is és hogy gondoltam" majd leoltottam a lámpám és elaludtam.
