Naaaaa, szóval itt a 3. rész, köszönöm a több mint 140 oldalmegjelenítést, hálás vagyok érte. A rész remélem tetszeni fog,jó olvasást! :)
ui.: újabb 2 komi és jelentkezem
Nicky szemszöge:
Arra ébredtem hogy legurultam az ágyról, ugyanis Bessy kiterülve feküdt az ágyamon és engem bámult fentről.
-Remélem anyád jó egészségnek örvend!-dühöngtem.
-Én is remélem.-mondta mosolyogva miközben felhúzott és leültem az ágyra.
-Minek keltettél föl?-kérdeztem miközben kinyúltam a paplanon.
-Mert unatkoztam egyedül.-rántotta meg a vállát. Elég furcsán néztem rá mire bevallotta hogy igazából miért keltett fel.
-Velem ilyen soha nem szokott lenni és olyan furcsa és hiányzik meg minden, mert Liam olyan kedves meg amikor rám néz elpirulok meg....én ezt nem értem.-siránkozott és belefúrta a fejét a párnába én meg hipersebességgel pattantam fel az ágyról és kezdtem ugrálni mint egy idióta.
-Bessy szerelmes! Bessy szerelmes! Bessy szerelmes!-ugrándoztam végig a szobán, mire Ian benyitott és kómás fejjel hozzám vágott egy párnát.
-Ha nem fogod be, te nem éled meg a szerelmet.-morogta majd bevágta az ajtót és elment.
-Bessy szerelmes, Bessy szerelmes, Bessy szerelmes!-suttogtam tovább.
-Ha nem fogod be én foglak leütni!-nézett rám szúrós szemekkel mire lecsüccsentem az ágyra és vártam a folytatást-Igen, képzeld ezt én is gondoltam, de ez annyira jó érzés és mióta találkoztunk azóta mosolygok.
-Ha már így bevallod, engem pedig megcsókolt.-mosolyogtam miközben visszaemlékeztem a történtekre. Bess döbbentem nézett rám.
-Jah. Az más.-fújta ki a levegőt-Gondolom amikor az étteremből jöttünk ki és lemaradtatok mögöttünk. Igaz?-kérdezte vigyorogva.
-Te ezt honnan veszed?-néztem rá döbbenten.
-Hát amikor bemásztatok a kocsiba, mindketten vigyorogtatok, folyamatosan szemezgettetek és mikor kiszálltunk a kocsiból rád kacsintott. Ennél már nem lehetne átlátszóbb.-rántotta meg a vállát. Pár perc után felpattantam és felvettem egy sima itthoni szettet. A hajam lófarokba kötöttem és csak alapozót, szemceruzát és szemhéjtust használtam.
Ruhám:
-Kész vagyok.-mondtam ahogy kisétáltam a fürdőből.
-És most én szarjak sünt?-kérdezte Bess olyan "temitgondolszmitkénetennem?" nézéssel.Lementünk a konyhába megkajáltunk, majd Bessy pizsamástul beült a kocsijába és hazament átöltözni. Én ki akartam menni játszani a kutyámmal, amikor megcsörrent a telóm. Elkezdtem rohanni fel a lépcsőn, mire egy hatalmasat zakóztam az egyik lépcsőfokba, de mintha mi sem történt volna felpattantam és tovább rohantam a szobám felé. Lihegve vettem föl a telefont, amin Louis neve villogott.
-Mi? Nem dehogy. Csak a lépcsőn rohantam fel.-magyarázkodtam és hallottam ahogyan megkönnyebbül.
-Azért hívtalak, mert igazából ma lenne egy bál, amire minket is meghívtak és szeretném ha elkísérnél.-hallottam a hangján hogy nagyon tart a válaszomtól.
-Persze, szívesen megyek veled.-mondtam mosolyogva, bár ő ezt nem láthatta.
-Köszönöm. Igazából, egy estélyi ruha kellene, amit szerintem könnyebb lenne kölcsönöznöd. Amúgy a bál este 8-kor kezdődik és mindenki ott lesz aki számít. Illetve jönnek a srácok és Paul.-hadarta.
-Öhm. Rendben. Remélem addigra elkészülök. Köszönöm a meghívást és akkor 8 előtt gyertek értem. Úgy jó nektek?-kérdeztem.
-Persze. Akkor este. Szia!-mondta.
-Szia!-majd kinyomtam a telefont és az órára néztem. 12 óra múlt, szóval van bő 7 órám. Már épp indultam volna a ruha szalonba, amikor újra megcsörrent a telóm. Most viszont Bessy volt az.
-Szia! Mindjárt ott vagyok kocsival. Ne menj sehova. Pusszancs.-majd letette. Úgy néztem az elsötétülő képernyőre mintha UFÓ-t látnék. De nem volt időm végig gondolni a történteket, mert dudáltak. Bezártam az ajtót és beugrottam Bess kocsijába.
-Ne kérdezd. Liam elhívott, és tudom hogy te is jössz Louis párja ként.-mosolygott miközben beindította a motort és elfurikáztunk egy ruha szalonba.
-Jó napot hölgyeim! Miben segíthetek?-jött oda hozzánk egy kedves eladó.
-Jó napot! Szeretnénk báli ruhát kölcsönözni a mai estére.-mondtam.
-Erre jöjjenek.-majd elvezetett a báli ruhák részlegébe. Kb. fél óra ruhapróbálgatás után megtaláltam a nekem megfelelőt. Egy gyönyörű, kék darab volt. Bess is elkészült, övé pedig egy teljesen a stílusához illő, tört fehér vagy inkább arany színű ruhadarab volt.
Ruhám:
Bess ruhája:
-Esetleg cipőt kérnek hozzá?-kérdezte az eladó mikor odavittük a választott ruhákat. Bólintottam, majd elvezetett a cipő osztályra (nem is tudtam hogy van ilyenük), majd mutatott a ruhákhoz illő darabokat.
Cipőm:
Bess cipője:
Miután kifizettük a kölcsönzést, elmentünk egy fodrászszalonba, ahol megcsinálták a hajunk, a sminkünk és a körmünk is.
Én kinézetem:
Bess kinézete:
Miután megköszöntük a munkát és kifizettük, hazakocsikáztunk. Mire hazaértünk, még csak 4 óra volt.
-Mit csináljunk 8-ig?-érdeklődtem Bessytől, aki épp leült a tv elé.
-Nem tudom. De a sminkünkre és a hajunkra próbáljunk meg vigyázni.-mondta miközben betette a lejátszóba a Horrorra Akadva 5. részét.El nem hinnétek, de majdnem megnéztük az összes részét a filmnek, szóval mire vége lett már fél nyolc volt. Levedlettük a ruhákat, és felvedlettük a gyönyörű estélyit. Felhúztuk a cipőket, igazítottunk egy picit a hajunkon, fújtunk rá lakkot, hogy kibírja az estét és kb. egy kiló parfümöt magunkra spricceltünk. Mire végeztünk már épp csöngettek. Liam és Louis állt az ajtóban. Amikor megláttam Louist öltönyben azt hittem ruhástul megcsinálom helybe a spárgát, de inkább letettem az ötletről.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik két puszival.
-Gyönyörűek vagytok!-mondták egyszerre.
-Köszönjünk!-mosolygott Bessy miközben segítettek beülni a limuzinba (!). Az úton ittunk egy-egy pohár pezsgőt, majd negyed óra út után megérkeztünk a helyszínre. Louis segített kimászni a kocsiból, majd belekaroltam, és úgy léptünk a fotósok elé. Hál istennek el voltak zárva, hogy ne jussanak a közelünkbe, de félúton így is megvakultam, úgyhogy Louis átölelte a derekam és segített bejutni az épületbe.
-Köszi!-néztem rá hálásan miközben leültünk az asztalunkhoz.
-Semmiség!-motyogta és egy puszit nyomott a homlokomra. Amúgy hely teljesen el volt zárva a paparraziktól, a rajongóktól, és minden más zavaró tényezőtől is.
Amúgy a helyszín:
Miután befejeztük a vacsorát, a fiúk bemutattak rengeteg ismert embernek, köztük Cheryl Cole-nak is, aminek nagyon örültem, mert az egyik példaképem. Amúgy a fele társaságra nem emlékszem akiknek bemutattak, mert annyi nevet kellett volna egyszerre megjegyeznem, hogy azt nem bírta befogadni a memóriám. Amikor épp figyeltük a táncoló nézőteret, felcsendült az egyik kedvenc számom. Ne Yo, So Sick-je.
-Wííí. Ez az egyik kedvenc számom.-kiabáltam, mert máskülönben nem hallották volna meg a nagy zaj miatt. Erre Louis felkért táncolni. Ahogy átölelte a derekam, én pedig a nyaka köré fontam kezem, megmozdult a gyomromban valami, ami ezelőtt még sosem volt. Ahogy együtt mozogtunk a zenére, egyre közelebb húzott magához, és megcsókolt. Ott, mindenki előtt. Leírhatatlanul boldog voltam, azok a bizonyos lepkék életre keltek a gyomromban és forgott velem a világ. Ezek voltak életem leghosszúbb percei, amiket nem akartam hogy véget érjenek. Mosolyogva húzódtam el tőle, és néztem Bessék irányába, akik tátott szájjal bámultak minket.
A szám:
Csók (elképzelésem szerint csak báli ruhában):
-Ne figyelj rájuk!-súgta Louis a fülembe miközben még egyszer megcsókolt. A szám végeztével visszamentünk a helyünkre, ahol döbbenten néztek ránk.
-Ne kérdezzétek!-motyogtam fülig vörösödve miközben Louis átölelt én pedig a vállába fúrtam az arcom. Az este végeztével megköszöntük az estét, majd hazafuvaroztak (Bessy nem aludt nálam, Ian pedig a barátjánál volt) bementem a házba és átöltöztem pizsibe, mert már 2 óra volt, mikor megcsörrent a telefonom. Érdeklődve néztem meg a kijelzőt, amin Louis neve villogott.
Pizsim:
-Szia! Hát te?-kérdeztem.
-Szia! Aludtál már?-kérdezte cuki hangon.
-Nem dehogy. Csak készültem.
-Akkor jó. Nem mehetnék át? Már is hiányzol!-annyira édes.
-Persze! Gyere csak. Ian nincs itthon, úgyhogy egyedül vagyok.-mosolyogtam.
-Akkor 10 perc.-mondta és letette a telefont. Amíg várakoztam, lementem a konyhába és ittam egy jó forró kakaót. Azt szürcsölgettem a konyhapultnak dőlve, mikor csöngettek. Kiittam az utolsó cseppet is a bögréből, majd beengedtem Louist.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-mondta miközben adott egy csókot. Felmentünk a szobámba, majd miután megmutattam merre a fürdő ő átöltözött. Majd kb. 5 perc múlva kijött egy shortban. Kb. ilyen fejem lehetett lehetett ahogy tetőtől talpig végigmértem:
Louis nézése amitől kis híján elájultam:
-Szexi!-mosolyogtam, de egy hatalmasat ásítottam közben.
-Aludjunk jó?-mosolygott miközben bebújt mellém az ágyba.
-Jó éjt!-mosolyogtam rá, ő pedig nyomott egy puszit a hajamra, én pedig a mellkasára dőltem és így nyomott el az álom.
Sziasztok! Most kivételesen nem résszel jövök, hanem írtam egy novellát. Kicsit hasonlít a Szent Johanna Gimire, az ichletet az hozta meg, de a saját gondolataim vannak benne. Nekem is most gond van a szerelemmel, úgyhogy aki felismeri a végén lévő két betűt az ne szóljon semmit, nem véletlen. Remélem tetszeni fog, kérném hozzá a véleményeteket! És olvassátok egy jó forró kakaóval aminek tejszínhab van a tetején, én úgy írtam. Pusziii :)
˝Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele
lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe
akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.˝
Végzősnek lenni felemelő és egyben elrettentő érzés is. Tudva, hogy itt hagyod a barátaid, akikkel minden hülyeségben benne voltál és az életeid része lettek. De ha egy ilyen csodálatos embert tudhatsz magad mellett, mint életed szerelme, akkor bármit le tudsz küzdeni. Még a nagybetűs ÉLET nehézségeit is.
4 évvel ezelőtt (9.-ben)
Új környezet, új iskola, új barátok, új kalandok. A szüleim állása miatt Szombathelyre költöztünk, így a helyi gimibe felvételiztem, amivel nem volt gond. Felvettek. Az 1. napon nagyon izgultam, de rájöttem, hogy fölösleges gyomorideggel mászkálnom a suliba mint egy élő halott, hisz egy laza nap volt, ahol megismerhettük az osztályunkat. Nagyon jól kijöttem egy lánnyal, Dettivel, mondhatjuk barátnők lettünk. Szimpatikus volt és segítőkész. Az osztályfőnök is rendes. A többiek is kedvesek, kivéve egy valakit. ŐT, akit mindenki menőnek tart, minden lány álma és egy igazi badboy. Már most, az első napon körbeállják az udvaron, rengeteg barátja van, és mondhatni ultramenőn néz ki még úgy is, hogy csak a falnak támaszkodva telefonozik. Nem tudom. Lehet, hogy erre mondják hogy első látásra szerelem? Fogalmam sincs. Ez csak egy érzés, amit nem lehet szavakba önteni.
3 évvel ezelőtt (10.-ben)
Véglegesen beilleszkedtem. Részese vagyok egy olyan közösségnek, aminek még álmomban sem mertem volna a tagja lenni. És ez az osztályom. Nagyon jól kijövünk egymással, és mindenkinek meglettek az új haverok. De egy valami nem fér a fejembe. VELE nem beszélek sulin kívül semmikor, a suliban is csak a háziról, illetve segítek neki puskát írni. Ennyi, semmi több. Minden nap kint a fűben a csajokkal vagyok, de sosem figyelek rájuk. Őszintén nem tudom miket beszélnek ott. Mindig ŐT nézem. Ott áll lazán az árkádok alatt, feltüsizett, barna hajjal, mélykék szempárral, és olyan mosollyal, amitől a félvilág elolvad. Ő az osztálytársam, akiről bátran mondhatjuk, hogy 9. óta bele vagyok zúgva.
2 évvel ezelőtt (11.-ben)
Ez volt életem legemlékezetesebb éve. Mostanában sokkal többet beszélgettem VELE, ami számomra isteni, de mégis fura érzés. Amikor a közelében vagyok elkezd izzadni a tenyerem, remegni a kezem, görcsölni a gyomrom és remegni a térdem. Ahányszor belenéz azzal a mélykék szempárral az enyémbe, egyből olyan színem lesz, hogy azt még a paradicsom is megirigyelné. De nem ez a lényeg. Ebből az évből a január 4.-e a legfontosabb nap. Pedig ez is egy szokásos pénteki napnak indult. Ahogy beléptem az osztályba, újra megtapasztalhattam -mint minden pénteken- a "wááááá péntek van" hangulatot, ami az osztályomba is elmaradhatatlan volt. És amint az osztály felé fordultam, megláttam ŐT. Ott volt. Mint mindig. De még mindig nem bírtam hozzászokni. Leültem a helyemre, majd elővettem a fizika cuccom, hátrapasszoltam a házit a srácoknak, mikor Bence (az osztálytársam, totál nem komplett) az terem elejéből megpróbált átdobni egy szendvicset (!) a másik végébe, ami elől én már rutinosan lehajoltam, csak most olyan instabil volt a székem, hogy az is jött velem. Így majdnem elvágódtam, és becsaptam a fejem a pad kiálló vas részébe, de Ő odaugrott és elkapott, mielőtt bevághattam volna a fejem. Ott kezdődött minden. Ahogy tartott az ölében, miközben mindenki minket bámult, és.....megcsókolt. Ott, mindenki előtt. Az osztályban kitört a taps és a füttykoncert. Így történt, hogy mindegyik csaj legnagyobb bánatára (kivéve persze az enyémre), barát és barátnő lettünk.
Jelen
És most itt állunk, én fehér, gyönyörű ruhában, Ő öltönyben, és arra várunk hogy bemondják a nevünk, hogy 12/C, és bevonulhassunk a terembe. Bemondták. Elkezdődött. Amint felcsendült a Once Upon A December zenéje, megindultak az előttünk lévők, és mi is beléptünk a taps és kamerák villogása közé. A keringő közben jöttem rá, hogy itt van velem, akivel táncolok, Ő, akivel már 1 éve együtt vagyunk és Ő, aki miatt 2 éven át szenvedtem a szerelemmel.
10 év múlva
Most pedig itt ülök a kanapén, Budapesten, a lakásunkban. Én, Ő és a kislányunk, Karolina. Ennyi év elteltével is együtt vagyunk és szeretjük egymást. Az ujjamon pedig ott csillog egy gyönyörű ezüst gyémántgyűrű. De sosem fogom elfelejteni hogy amikor valaki azt mondta hogy mi még összejövünk, csak szimplán kinevettem és azt mondtam, "majd az álmomban". És most ebben az álomban élek, mint feleség, mint anyuka. Ez volt a mi történetünk: L&Gy.
Köszönöm a komikat, bár elég nehézkesen jött össze. De mivel megvan így itt a 2. rész. A részhez nem szeretnék semmit sem hozzáfűzni, csak Jó Olvasást!! :)
ui.: Újabb 2 komi és újra jelentkezem.
Nicky szemszöge:
Reggel Austin Mahone ébresztett (mármint az ébresztő és /sajna/ nem az igazi), úgyhogy feltápászkodtam az ágyból és becsoszogtam a fürdőbe. Mivel mégis az első megbeszélésre megyek összedobtam egy csini szettet, ami mégse annyira elegáns és feldobtam egy natúr sminket. Belebújtam a fekete magassarkúba és letipegtem a konyhába.
Ruhám, sminkem:
Főztem egy jó erős kávét és miután azt megittam írtam egy papírra Iannek, hogy elmentem, mobilon elérhet, illetve adjon Liznek enni, majd felragasztottam a hűtőre és mivel Bessy dudált, kisiettem az ajtón.
Bess szemszöge:
Reggel komótosan kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe botorkáltam. Letusoltam, majd kiválasztottam egy csinibb fajta ruhát, hozzá egy sarut és felöltöztem. Csináltam egy halvány sminket, a hajam besütöttem, majd egy utolsó teszt a tükörbe és készen is vagyok.
Lesiettem a konyhába, ahol ittam egy bögre teát, majd felkapva a kocsikulcsot Nickyhez mentem.
Nicky szemszöge:
-Jó reggelt!-üdvözöltem Bessyt miután bepattantam a kocsiba.
-Neked is. Izgulsz?-kérdezte miközben beírta a GPS-be a címet és elindultunk.
-Kicsit.-erre furán rám nézett-Na jó, nagyon. Tudod hogy mennyire imádom őket és ha most jól teljesítek vagy teljesítünk, velük mehetek vagy mehetünk a turnéjukra, ami nekem az álmom megvalósítása lenne.-hadartam.
-Nyugi, úgyis sikerülni fog. Szimpatikus vagy, jó értelemben hülye is és nagyon kedves a személyiséged. Hidd el hogy menni fog.-mosolygott és biztatóan megszorította a kezem. Miután megérkeztünk a címre, kiszálltunk a kocsiból.
-Én mindjárt lehidalok!-sikkantottam a ház láttán-Ez egy palota, nem egy ház.-döbbentem le.
-Ja, nem rossz kégli, na de gyere nem illik késni sehonnan.-ragadta meg Bessy a karom és a kapucsengőhöz húzott.
-Ki az?-hallottam azt hiszem Liam hangját.
-Bessy és Nicky. Beengedsz?-kérdezte Bess. Erre már nem kaptunk választ, csak kinyílt előttünk a vaskapu. Besétáltunk az udvara, amibe gyönyörködtem....volna, ha Bess nem rángat az ajtóhoz, ami kinyílt.
-Sziasztok!-köszönt Liam két puszival. Az előszobába lerúgtuk a cipőket és bementünk a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntünk a srácoknak.
-Hali.-köszöntek a többiek-Paul mindjárt jön. Kértek esetleg inni?-kérdezte Liam. Bólintottunk majd amíg Liam kiment üdítőkért leültünk a fiúkhoz a kanapéra. Pár perc után pedig megjött Paul is.
3 óra múlva
Kemény 1 óra múlva jutottunk közös nevezőre, további 2 órába teltek az időpontok egyeztetése. És még most sem végeztünk ugyanis még mindig azokat a francos szerződéseket töltjük, de már majd lelohad a kezem. Amúgy igen, sikerült bekerülnünk, úgyhogy hivatalosan is mi vagyunk a One Direction stylestja és titkárnője. Bessy is nagyon örült hogy megkapta a munkát annak ellenére hogy az elején nem nagyon bírta a srácokat, de mostanra jól kijött velük.
-Leszakad a karom.-mondtam az utolsó papírra is ráfirkantva a nevem, majd eldőltem a kanapén.
-Dettó.-nyavalygott Bess is és kidőlt a földön.
-Nekem is elég volt mára. Holnap még átküldöm e-mailban a koncertek helyszíneit, aztán 1 hét múlva indulunk.-mondta Paul majd miután elköszönt le is lépett.
-Nem gondoltam hogy ez ekkora munkával jár.-mondtam miközben elfogadtam Louistól a vizet.
-Mi se gondoltuk hogy eddig elhúzódik. De kárpótolunk titeket egy vacsival. Most menjetek haza, pihenjétek ki magatokat és 7-re ott vagyunk.-mosolygott rám Louis amitől én elpirultam.
-Köszönjük.-hálálkodott Bessy majd elköszöntünk a fiúktól, majd miután Bess hazadobott és játszottam egyet Lizzel, beállítottam az ébresztőt 5-re és ruhástól bedőltem az ágyba. Az ébresztőm keltett fel mély álmaimból, amit miután kinyomtam bementem a fürdőbe és hajat mostam. Törölközőbe csavartam magam, majd miután megszárítottam a hajam a szekrényem elé állva tanakodtam hogy mit vegyek fel. Kiválasztottam egy alkalmi ruhát, egy csillámos ezüst magassarkúval, majd kifestettem a körmöm és a fürdőben megcsináltam a hajam és a sminkem.
Vacsira cuccos:
Fújtam magamra parfümöt és mivel csöngettek (megbeszéltük hogy 10 perccel 7 előtt Bessy átugrik) lementem és beengedtem.
Bessy szemszöge:
Miután hazaértem összerendeztem a Paultól kapott iratokat és átnéztem a teendőim. Jó sok könyvelési munka van, rámentettem a gépemre a szükséges adatokat, megnéztem a turnébusz prospektusát, átnéztem a One Direction hivatalos Twitter, Facebook, Instagram, Tumblr oldalát (megadták a jelszavakat), megnéztem miket kell majd kiírnom, mint hivatalos titkárnő, úgyhogy ezzel elvoltam. Mire végeztem lett fél 6, úgyhogy lecsuktam a laptopom és felsiettem a szobámba. Megfürödtem, megszárítottam a hajam és kihúztam a szekrényből egy kék és lila összhangú ruhát. Megcsináltam a hajam, csináltam egy lila sminket, kifestettem a körmöm kékre, majd belebújtam a cipőmbe és átsétáltam Nickyhez.
Ruhám és a többi:
Nicky szemszöge:
Miután Bessy megjött még beszélgettünk egy kicsit, mikor csöngettek.
-Szia!-nyitottam ajtót Louisnak.
-Sziasztok!-köszöntött két puszival-Csinik vagytok!-mondta miközben a kisbuszhoz mentünk.
-Köszi!-mosolyogtam rá-Sziasztok!-szálltam be Bessy után és lecsüccsentem elé, mellém pedig Louis pattant be.
-Helló!-köszöntek a fiúk. Az úton rengeteget hülyültünk, Louis beszólásain szó szerint szakadtunk a röhögéstől.
-Megjöttünk!-mondta Louis miközben kisegített a kocsiból.
-Köszönöm!-néztem rá hálásan miközben hagyta hogy belekaroljak és az étteremhez sétáltunk.
-One Direction névre foglaltunk asztalt!-mondta Louis a pincérnek aki az asztalunkhoz vezetett.
2 óra múlva
Most sétálunk ki az étteremből, ugyanis megvacsiztunk. Rengeteget hülyültünk, szerintünk már alig várták hogy elmenjünk onnan.
-Köszönjük! Ez volt életünk legjobb estéje!-mosolyogtam Louisra, mivel mi sétáltunk leghátul.
-Ez természetes és mi is élveztük.-pár perc után hirtelen Louis megállt, szembefordított magával és megcsókolt. Totál lefagytam, először azt sem tudtam hogy ez valóság vagy álmodok, de egyy kis fáziskéséssel visszacsókoltam.
-Hazajöttök ketten és otthon vagytok holnapra vagy hazavigyünk?-ordított Harry a kocsitól és gondolom én nem teljesen látta hogy mit csinálunk mert már be volt sötétedve. Mosolyogva sétáltunk vissza a kocsihoz, majd bepattantunk, a fiúk pedig hazafuvaroztak.
-Köszönünk mindent!-mondta Bessy miközben kipattant a kocsiból.
-Ez alap.-mondta neki Liam mosolyogva. Mikor Louissal elköszöntünk egymástól (csak szimpla 2 puszi), még rám kacsintott majd Harry gázt adott és elhajtottak tőlünk. Amikor kinyitottam az ajtót és Bessy otthonosan lerúgta a cipőit, érdeklődve figyeltem hogy nem-e haza akar menni.
-Nálad alszom.-mondta miközben felment a szobámba. Egy vállrándítással letudtam, hogy felőlem oké, majd adtam neki kölcsön pizsit, én is felkaptam a magamét majd befeküdtünk az ágyamba. Szerintem Bessy egyből bevágta a szunyát, de nekem még mindig azon a bizonyos csókon járt a fejem. Vajon mit akart azzal mondani? Ezzel és ilyenféle gondolatokkal nyomott el az álom.
