3. fejezet

Naaaaa, szóval itt a 3. rész, köszönöm a több mint 140 oldalmegjelenítést, hálás vagyok érte. A rész remélem tetszeni fog,jó olvasást! :)

ui.: újabb 2 komi és jelentkezem 

Nicky szemszöge:

Arra ébredtem hogy legurultam az ágyról, ugyanis Bessy kiterülve feküdt az ágyamon és engem bámult fentről. 

-Remélem anyád jó egészségnek örvend!-dühöngtem.

-Én is remélem.-mondta mosolyogva miközben felhúzott és leültem az ágyra.

-Minek keltettél föl?-kérdeztem miközben kinyúltam a paplanon. 

-Mert unatkoztam egyedül.-rántotta meg a vállát. Elég furcsán néztem rá mire bevallotta hogy igazából miért keltett fel.

-Velem ilyen soha nem szokott lenni és olyan furcsa és hiányzik meg minden, mert Liam olyan kedves meg amikor rám néz elpirulok meg....én ezt nem értem.-siránkozott és belefúrta a fejét a párnába én meg hipersebességgel pattantam fel az ágyról és kezdtem ugrálni mint egy idióta.

-Bessy szerelmes! Bessy szerelmes! Bessy szerelmes!-ugrándoztam végig a szobán, mire Ian benyitott és kómás fejjel hozzám vágott egy párnát.

-Ha nem fogod be, te nem éled meg a szerelmet.-morogta majd bevágta az ajtót és elment. 

-Bessy szerelmes, Bessy szerelmes, Bessy szerelmes!-suttogtam tovább.

-Ha nem fogod be én foglak leütni!-nézett rám szúrós szemekkel mire lecsüccsentem az ágyra és vártam a folytatást-Igen, képzeld ezt én is gondoltam, de ez annyira jó érzés és mióta találkoztunk azóta mosolygok.

-Ha már így bevallod, engem pedig megcsókolt.-mosolyogtam miközben visszaemlékeztem a történtekre. Bess döbbentem nézett rám.

-Liam megcsókolt?-kérdezte sikítva.

-Mi? Nem, dehogy. Louisról beszélek.-hadartam zavartan. 

-Jah. Az más.-fújta ki a levegőt-Gondolom amikor az étteremből jöttünk ki és lemaradtatok mögöttünk. Igaz?-kérdezte vigyorogva.

-Te ezt honnan veszed?-néztem rá döbbenten.

-Hát amikor bemásztatok a kocsiba, mindketten vigyorogtatok, folyamatosan szemezgettetek és mikor kiszálltunk a kocsiból rád kacsintott. Ennél már nem lehetne átlátszóbb.-rántotta meg a vállát. Pár perc után felpattantam és felvettem egy sima itthoni szettet. A hajam lófarokba kötöttem és csak alapozót, szemceruzát és szemhéjtust használtam. 

Ruhám:

-Kész vagyok.-mondtam ahogy kisétáltam a fürdőből. 

-És most én szarjak sünt?-kérdezte Bess olyan "temitgondolszmitkénetennem?" nézéssel.Lementünk a konyhába megkajáltunk, majd Bessy pizsamástul beült a kocsijába és hazament átöltözni. Én ki akartam menni játszani a kutyámmal, amikor megcsörrent a telóm. Elkezdtem rohanni fel a lépcsőn, mire egy hatalmasat zakóztam az egyik lépcsőfokba, de mintha mi sem történt volna felpattantam és tovább rohantam a szobám felé. Lihegve vettem föl a telefont, amin Louis neve villogott.

-Szia!-lihegtem.

-Szia! Öhm, megzavartam valamit?-kérdezte furi hangon.

-Mi? Nem dehogy. Csak a lépcsőn rohantam fel.-magyarázkodtam és hallottam ahogyan megkönnyebbül. 

-Azért hívtalak, mert igazából ma lenne egy bál, amire minket is meghívtak és szeretném ha elkísérnél.-hallottam a hangján hogy nagyon tart a válaszomtól.

-Persze, szívesen megyek veled.-mondtam mosolyogva, bár ő ezt nem láthatta.

-Köszönöm. Igazából, egy estélyi ruha kellene, amit szerintem könnyebb lenne kölcsönöznöd. Amúgy a bál este 8-kor kezdődik és mindenki ott lesz aki számít. Illetve jönnek a srácok és Paul.-hadarta.

-Öhm. Rendben. Remélem addigra elkészülök. Köszönöm a meghívást és akkor 8 előtt gyertek értem. Úgy jó nektek?-kérdeztem.

-Persze. Akkor este. Szia!-mondta.

-Szia!-majd kinyomtam a telefont és az órára néztem. 12 óra múlt, szóval van bő 7 órám. Már épp indultam volna a ruha szalonba, amikor újra megcsörrent a telóm. Most viszont Bessy volt az.

-Szia! Mindjárt ott vagyok kocsival. Ne menj sehova. Pusszancs.-majd letette. Úgy néztem az elsötétülő képernyőre mintha UFÓ-t látnék. De nem volt időm végig gondolni a történteket, mert dudáltak. Bezártam az ajtót és beugrottam Bess kocsijába.

-Ne kérdezd. Liam elhívott, és tudom hogy te is jössz Louis párja ként.-mosolygott miközben beindította a motort és elfurikáztunk egy ruha szalonba.

-Jó napot hölgyeim! Miben segíthetek?-jött oda hozzánk egy kedves eladó.

-Jó napot! Szeretnénk báli ruhát kölcsönözni a mai estére.-mondtam. 

-Erre jöjjenek.-majd elvezetett a báli ruhák részlegébe. Kb. fél óra ruhapróbálgatás után megtaláltam a nekem megfelelőt. Egy gyönyörű, kék darab volt. Bess is elkészült, övé pedig egy teljesen a stílusához illő, tört fehér vagy inkább arany színű ruhadarab volt.

Ruhám:

Bess ruhája:

-Esetleg cipőt kérnek hozzá?-kérdezte az eladó mikor odavittük a választott ruhákat. Bólintottam, majd elvezetett a cipő osztályra (nem is tudtam hogy van ilyenük), majd mutatott a ruhákhoz illő darabokat.

Cipőm:

Bess cipője:

Miután kifizettük a kölcsönzést, elmentünk egy fodrászszalonba, ahol megcsinálták a hajunk, a sminkünk és a körmünk is. 

Én kinézetem:

Bess kinézete:

Miután megköszöntük a munkát és kifizettük, hazakocsikáztunk. Mire hazaértünk, még csak 4 óra volt.

-Mit csináljunk 8-ig?-érdeklődtem Bessytől, aki épp leült a tv elé. 

-Nem tudom. De a sminkünkre és a hajunkra próbáljunk meg  vigyázni.-mondta miközben betette a lejátszóba a Horrorra Akadva 5. részét.El nem hinnétek, de majdnem megnéztük az összes részét a filmnek, szóval mire vége lett már fél nyolc volt. Levedlettük a ruhákat, és felvedlettük a gyönyörű estélyit. Felhúztuk a cipőket, igazítottunk egy picit a hajunkon, fújtunk rá lakkot, hogy kibírja az estét és kb. egy kiló parfümöt magunkra spricceltünk. Mire végeztünk már épp csöngettek. Liam és Louis állt az ajtóban. Amikor megláttam Louist öltönyben azt hittem ruhástul megcsinálom helybe a spárgát, de inkább letettem az ötletről.

-Sziasztok!-köszöntünk nekik két puszival.

-Gyönyörűek vagytok!-mondták egyszerre.

-Köszönjünk!-mosolygott Bessy miközben segítettek beülni a limuzinba (!). Az úton ittunk egy-egy pohár pezsgőt, majd negyed óra út után megérkeztünk a helyszínre. Louis segített kimászni a kocsiból, majd belekaroltam, és úgy léptünk a fotósok elé. Hál istennek el voltak zárva, hogy ne jussanak a közelünkbe, de félúton így is megvakultam, úgyhogy Louis átölelte a derekam és segített bejutni az épületbe. 

-Köszi!-néztem rá hálásan miközben leültünk az asztalunkhoz. 

-Semmiség!-motyogta és egy puszit nyomott a homlokomra. Amúgy hely teljesen el volt zárva a paparraziktól, a rajongóktól, és minden más zavaró tényezőtől is. 

Amúgy a helyszín:

Miután befejeztük a vacsorát, a fiúk bemutattak rengeteg ismert embernek, köztük Cheryl Cole-nak is, aminek nagyon örültem, mert az egyik példaképem. Amúgy a fele társaságra nem emlékszem akiknek bemutattak, mert annyi nevet kellett volna egyszerre megjegyeznem, hogy azt nem bírta befogadni a memóriám. Amikor épp figyeltük a táncoló nézőteret, felcsendült az egyik kedvenc számom. Ne Yo, So Sick-je.

-Wííí. Ez az egyik kedvenc számom.-kiabáltam, mert máskülönben nem hallották volna meg a nagy zaj miatt. Erre Louis felkért táncolni. Ahogy  átölelte a derekam, én pedig a nyaka köré fontam kezem, megmozdult a gyomromban valami, ami ezelőtt még sosem volt. Ahogy együtt mozogtunk a zenére, egyre közelebb húzott magához, és megcsókolt. Ott, mindenki előtt. Leírhatatlanul boldog voltam, azok a bizonyos lepkék életre keltek a gyomromban és forgott velem a világ. Ezek voltak életem leghosszúbb percei, amiket nem akartam hogy véget érjenek. Mosolyogva húzódtam el tőle, és néztem Bessék irányába, akik tátott szájjal bámultak minket.

A szám:

 Csók (elképzelésem szerint csak báli ruhában):

-Ne figyelj rájuk!-súgta Louis a fülembe miközben még egyszer megcsókolt. A szám végeztével visszamentünk a helyünkre, ahol döbbenten néztek ránk. 

-Ne kérdezzétek!-motyogtam fülig vörösödve miközben Louis átölelt én pedig a vállába fúrtam az arcom. Az este végeztével megköszöntük az estét, majd hazafuvaroztak (Bessy nem aludt nálam, Ian pedig a barátjánál volt) bementem a házba és átöltöztem pizsibe, mert már 2 óra volt, mikor megcsörrent a telefonom. Érdeklődve néztem meg a kijelzőt, amin Louis neve villogott.

Pizsim:

-Szia! Hát te?-kérdeztem.

-Szia! Aludtál már?-kérdezte cuki hangon.

-Nem dehogy. Csak készültem.

-Akkor jó. Nem mehetnék át? Már is hiányzol!-annyira édes.

-Persze! Gyere csak. Ian nincs itthon, úgyhogy egyedül vagyok.-mosolyogtam.

-Akkor 10 perc.-mondta és letette a telefont. Amíg várakoztam, lementem a konyhába és ittam egy jó forró kakaót. Azt szürcsölgettem a konyhapultnak dőlve, mikor csöngettek. Kiittam az utolsó cseppet is a bögréből, majd beengedtem Louist. 

-Szia!-köszöntem.

-Szia!-mondta miközben adott egy csókot. Felmentünk a szobámba, majd miután megmutattam merre a fürdő ő átöltözött. Majd kb. 5 perc múlva kijött egy shortban. Kb. ilyen fejem lehetett lehetett ahogy tetőtől talpig végigmértem:

Louis nézése amitől kis híján elájultam:

-Szexi!-mosolyogtam, de egy hatalmasat ásítottam közben.

-Aludjunk jó?-mosolygott miközben bebújt mellém az ágyba.

-Jó éjt!-mosolyogtam rá, ő pedig nyomott egy puszit a hajamra, én pedig a mellkasára dőltem és így nyomott el az álom. 

jó éjt puszi: